engem a tökéletlenség, a kattantság, az őrültség, a kiszámíthatatlanság érdekel!
Miért? Azért, mert szerencsés vagyok. Szerencsés vagyok, hogy 1949-ben születtem.
7 éves koromig egy valódi kommunista országban éltem. Az éjszaka közepén kellett menekülnünk. Éltem az 50-es évek külvárosi Amerikájában. Voltam labdaszedő és burgereket sütöttem egy gyorsétteremben. 1968-ban mentem egyetemre. Micsoda szerencse!
Részt vettem a radikális diákmozgalmakban, tanúja voltam a feminizmus születésének
( úgy emlékszem, hogy egy pénteki napra esett), hallottam Janis Joplint és Jimi Hendrixet és Roland Kirk-öt és Vladimir Horowitz-ot és nádcukrot vágtam Kubában. Részese voltam a 70-es évek szexuális forradalmának ( és vékony voltam és huszonéves!). Elindítottam egy reklámügynökséget a 80-as években (és pénzt kerestem vele!). Gépeket csináltam és megértettem, hogy hogy készülnek a dolgok.
Most pedig részt veszek a 90-es évek információ- és média robbanásában és kezdem megérteni a kommunikáció erejét és lehetőségem van tartalmat és irányt adni a munkáimnak. Ráadásul egy gyönyörű, okos, vicces nőt vettem feleségül és van két csodálatos és vicces gyerekünk ( az egyik csodálatos, a másik vicces!). Wow! Csináljuk újra még egyszer! Csak ezúttal legyen minden pontosan ugyanígy ( kivéve a hurkákat a hasamon).”